A funkcionális edzés lényege, hogy a testet egy egészként kezeli. Itt nem izoláltan, külön-külön mozgatunk meg egy izmot vagy izomcsoportot (mint pl. a testépítésnél), hanem épp az ellenkezője történik: a lehető legtöbb izomcsoportot fogjuk munkára, összetettebb gyakorlatokkal. Ezen gyakorlatok a minden napi élet során előforduló, természetes emberi mozgásokon alapulnak, így ízületeinket, szalagjainkat is optimális terhelés éri – pont úgy, ahogyan az evolúció “elrendezte”.
Az edzés alapját tehát a guggolások, emelések, húzó és toló mozgások variációi képezik. Ahhoz, hogy ezeket az összetettebb gyakorlatokat végre tudjuk hajtani, mindig stabilizálni kell a kiinduló testhelyzetünket a tartó izomzat segítségével. Ezért a funkcionális edzés igen hasznos „mellékhatásaként” erősödnek a hasizmok, mély hátizmok is. Mivel az edzés összetett, szépen formálja az egész testet, és kondíciónkra is jó hatással lesz.
Komplexitása teszi rendkívül hatékonnyá ezt az edzésmódszert.


Még egy sajátossága a funkcionális edzéseknek, hogy itt nem testrészekre osztott edzéstervekben gondolkodunk, hanem a gyakorlatok mozgásmintáit gyakoroljuk.
Az edzéseket mindig az alapoktól kezdjük, sosem kérek többet, mint amire képes vagy! Először kiküszöböljük, mit kell javítani, csiszolni egy adott gyakorlat mozgásmintáján, következő lépésként korrekciós gyakorlatokkal, és/vagy fascialazítással (SMR henger, labda) javítjuk azt, majd visszaépítjük az adott mozgásmintába a helyes mozdulatot és végül progresszálunk, emeljük folyamatosan a terhelést (súlyokat, volument).